DROG TÁBOR

2000. október 6-tól 9-ig a 10.A osztályból két diák képviselhette városunkat a békéscsabai Rendõrkapitányság által szervezett Kortárs Segítõ Programban, amely a kapitányság szanazugi üdülõjében került megrendezésre.. Bennünket ért az a megtiszteltetés, hogy részt vehettünk a drogtáborban. Nagyon örültünk a lehetõségnek, de kicsit aggasztott minket, hogy egész Szarvast mi ketten képviseltük. A csabai buszmegállóból vittek bennünket kisbusszal Szanazugba. Amikor megérkeztünk volt fél óránk, hogy mindenki elfoglalhassa a nevével jelzett faházakat. Utána mindannyian az ebédlõbe mentünk és következett a bemutatkozás. Ezt követõen elkezdõdött a kemény, intenzív tanulás. (Persze este lehetõség volt a mint két pszichológusnõ, akik felváltva beszélgettek velünk. A pszichológia órákon magunkat ismertük meg és hogy hogyan lehet segíteni másoknak. Ezeken az órákon az volt a legfontosabb, hogy nem segíthetsz az embereknek ha nem ismered önmagad. Miután ezzel tisztában voltunk, az egész tömény anyag megtanulása után következtek a vizsgák. (Mert csak akkor tarthatunk elõadásokat, órákat, ha vizsgázunk). Kétfajta vizsga volt: írásbeli és szóbeli. Ha az írásbeli nem sikerült, szóbeli vizsgát sem tehetsz… Szerencsére mi mindkét vizsgán átmentünk, és megkaptuk a bizonyítványt, amire így utólag is, nagyon büszkék vagyunk. Szeretnénk a jövõben segíteni azoknak akiknek szükségük van rá, és akik kérik. Iskolánkban várjuk, hogy hívjatok bennünket osztályfõnöki órákra, beszélgetésekre, remélve, hogy a táborban elsajátított tudást tovább tudjuk majd adni, mert igenis „HARCOLNI KELL A DROG ELLEN!” (Lagzi Vera és Hangya Beáta)

TÚRÁZTUNK

Testnevelés tanáraink – Kereszturszky János tanár úr vezetésével az idén õsszel is megszervezték az iskolai túrát Répáshutára.
2000. október 6-án reggel 7-kor indultunk a „nagy” útra. A buszon egész végig nagy csend uralkodott. Kb. 12 óra 30 perckor érkeztünk meg a túristaszállóba. Miután elfoglaltuk a szobáinkat, máris indultunk az elsõ kimerítõ „sétára” Felsõtárkányba, amely kb. 10 km messze volt. Visszafelé a buszon ismét hallani lehetett volna a légyzümmögést is. Alig vártuk, hogy kipihenjük a fáradalmakat. Este a vacsorát a tanárok készítették.
A második nap reggel indultunk a mindenki számára még érdekesebb túrára a Szalajkavölgy-Pisztrángtelep-Szilvásvárad-Bánkút-Répáshuta útvonalon. Szilvásváradtól Bánkútig kisvasúttal mentünk. A kb. 25 km-es út során a társaság egészen jól összekovácsolódott. A vacsora gulyásleves volt. Miután mindenki jóllakott, elindultunk szétnézni a „szórakozóhelyektõl mentes” környéken, de hamar meguntuk, ezért inkább a tûz körüli beszélgetést választottuk. Ez olyan jól sikerült, hogy a társaság nagy része hajnali 3-4 körül aludt el.
Harmadnap persze mindenki álmosan, fáradtan és kedvetlenül takarította ki a szobáját. Kisebb-nagyobb nehézséggel összeszedtük a holminkat és elindultunk Egerbe, majd haza. A busz ismét pihenõhelyként szolgált számunkra. Egerben a vár megtekintése után volt egy kis idõ arra, hogy szétnézzünk a városban.
Hazafelé már kezdtünk éledezni és a hangulat is vidámabb lett. 17óra 30 körül értünk a suli elé.
Otthon hosszú beszámolót tartottunk élményeinkrõl és szüleinknek elmondtuk, hogy a tavaszi túrán is ott a helyünk. (A 10. B túrázói)

A "B" ÜGY

Valószínû, hogy aki benne van az tudja mirõl van szó. De szeretnénk, ha más is részese lenne, még ha csak ezáltal a cikk által is. A Székely „B” épületérõl lenne szó. A 10. évfolyam már nem egyszer hangoztatta, hogy be szeretne kerülni az „A” épületbe, de visszajelzést még nem kaptunk. Ha talán nem mindenki értené, hogy miért nem jó nekünk a „város szélén”, pár mondatban összefoglalnám.Mindenekelõtt a legfontosabb gondunk az, hogy ki vagyunk rekesztve az iskola életébõl. A híreket egymástól, vagy az osztály-titkártól tudjuk meg. (Egy embernek kell az egész osztály gondolatait közölni.)Beleszólni az iskolai dolgokba, rendezvényekbe nem tudunk, mert mire leér a hír a „B” épületbe, addigra eldõlnek a dolgok. A másik ok, ami miatt fel szeretnénk kerülni a fõépületbe az az, hogy nagy a távolság a két épület között.Van amelyik osztálynak pl. harmadik negyedik órája számítástechnika, elmegy az „A” épületbe és ötödik, hatodik órára vissza kell mennie a „B”-be. A szünet 10 perc, a távolság nem. A testnevelés órákról nem is beszélve... Ezt télen is végig kell járni, a távolság még nagyobbnak fog tûnni a síkos út, esetleges hóakadályok, vagy hófúvások miatt… Most csak egy-két dolgot írtam le errõl a témáról, de úgy hiszem, lehetne róla sokat beszélni. Aki nem érti, hogy ennek a cikknek mi lenne az értelme, annak ajánlom figyelmébe, töltsön el egy hetet a „B” épületben!Zárom gondolataimat azzal a reményemmel, hogy a fõépületbe való bekerülésünk még az idei tanévben visszhangra talál. (Kun Andrea 10.Bés a 10. évfolyam tanulói)