SZALAGAVATÓ 2006
2006.02.20. 13:10
Az élet olyan, mint egy „matematika óra” Alig végez az ember egy feladattal, már kapja is a következőt. Még egy iskolaigazgató is folyamatosan feladatokat old meg – bár ez az itt ülő diákoknak, a mai nap főszereplőinek bizonyára hihetetlen.
Az elmúlt évben könnyebb feladat volt a szalagavató ünnepség megrendezése, hiszen rendelkezésünkre állt a Művelődési Ház. Az idei év „matematika feladata” jóval nehezebbnek bizonyult, de mindnyájan megnyugodhatunk, hogy a feladatot jól megoldottuk. Sikerült ezt a Sportcsarnokot erre az alkalomra kicsinosítani! Szeretném megköszönni munkatársaimnak, diákjainknak azt, hogy közös munkával a mai ünnepet egy emlékezetes délutánná tudjuk varázsolni. Szeretném szintén megköszönni Szarvas város támogató segítségét is!
Ezekkel a bevezető gondolatokkal nagy tisztelettel köszöntöm elsősorban a szalagtűzésre felsorakozott 205 diákunkat osztályfőnökeikkel, kedves szüleiket, hozzátartozóikat, kollégáimat és nem utolsósorban vendégeinket. Külön köszöntöm:
Domokos László országgyűlési képviselőt,
Babák Mihályt Szarvas város polgármesterét, országgyűlési képviselőt,
Földesi Zoltán országgyűlési képviselőt, az oktatási bizottság elnökét és
Sonkolyné Szekerczés Margitot a Székely Mihály Szakképzésért Alapítvány
alapító tagját.
Az ünnepek, a jeles napok megmérik az idő szüntelen folyását. Pihenőhelyet, fogadókat jelölnek ki számunkra, ahol megpihenhetünk és végiggondolhatjuk az út folytatását. Mert a nagy események, amelyek velünk történnek, ilyen a mai szalagavató ünnepség is, egy adott pillanatban meghatározzák életünket. A mi és családunk életét, ezért nagyon fontos számunkra.
A mai nap emlékét a néhány perc múlva feltűzött szalag is jelezni fogja. De figyelmeztet is valamire, mert ez az ünnep nem örök. Gondolkodásra int: az erőpróbák és bizonyítások ezután következnek. A bál előtt egy végzős lány azt monda nekem, hogy három éve még kilencedikesként szemlélte a „nagyok” fergeteges táncát, és azon gondolkodott, milyen messze van még az ő szalagavató napja, és milyen távol van még az ő báli ruhája. Most pedig itt ül az ünnepeltek között, és nem telik bele pár pillanat, kigyúlnak a fények, hogy őt csodálhassuk. Ugyanilyen gyorsan lepereg minden, és nem változik semmi, mégis minden más lesz: ez sohasem egy este emléke lesz. EZ ÖRÖKKÉ AZ ESTE EMLÉKE MARAD!
Kedves ünnepelt diákok! A szalagavató egy olyan pillanat, amely ünnepélyénél fogva határkő: még itt vagytok, ahogy elkezdtek öltönyt és ruhát varratni az ünnepségre, ahogy belefogtok a fényképek készíttetésébe, ahogy közeledik az érettségi és szakmai vizsgák ideje, és lassan magatok is elkezdtek történelemmé válni. Régen Perzsiában erre azt mondták: „A kilőtt nyilat nem lehet visszatéríteni.” Az út nagy részét már megtettük – van okunk ünnepelni. Ami azonban hátravan, talán az út legnehezebb része. Ezen az úton segítsen és kísérjen el mindaz, amit a kék szalag jelez: Szüleitek és tanáraitok szeretete, és mindannyiunk közös reménye. Befejezésül Marcus Aurélius szavaival kívánok nektek emlékezetes napot: „Ne gondold, hogy ami neked nehezedre esik, az emberileg lehetetlen. Inkább úgy fogd fel, hogy ami emberileg lehetséges és megszokott, azt te is elérheted!”
|