A két kép tökéletesen egyforma, eltérés csak a

ruha színében van. Hosszú ideig tartották Mazo zöld ruhás képét Velazquez               

alkotásának, míg a Hofburg egy elfeledett raktárában rá nem leltek a kék ruhás

infánsnő képére, s ki nem derült, kik az igazi alkotók. Valóban nagyon boldogok

voltunk, hogy sikerült végignéznünk ezeket, a remekeket, csak néha zavart a tömeg,

meg a nehéz levegő. Mivel a múzeum vasárnap 17,30-ig van nyitva, még arra is

futotta az időből, hogy mindenki végignézett egy számára tetsző korszakot,

gyűjteményt. A legtöbben közülünk az impresszionistákat ill. az egyiptomi

gyűjteményt nézték meg.

   A Magyar Színházban 19-kor kezdődött az előadás, szerencsére idejében

odaértünk, mert hatalmas diáksereg igyekezett minél hamarabb bejutni. Kissé furcsa

volt, hogy nemcsak jegyszedők, hanem „rendezők” is voltak, akik többször is a

lelkére kötötték a tanároknak, hogy aztán vigyázzanak ám a gyerekekre! (Vajon

milyen közönségre számítottak?!) A színlap szerint a darabot Radnóti Miklós

fordította, Rónay György átdolgozta, és Iglódi István rendezte. Mindenki izgalommal

figyelte, hogy a hajótörést szenvedett ikerpár, Viola (Ruttkay Laura) és Sebastian

(Dancsó Dezsó) egymásra talál-e Orsino herceg (Tóth Sándor) városában, akinek

imádottja, Olívia (Gregor Bernadett) nem akarja viszonozni szerelmét. Olívia sehogy

sem tud különbséget tenni a két testvér között, így egyformán üldözi szerelmével a

férfiruhában Orsino után epekedő Violát és Sebastiant. A félreértsek sorozatát, növeli

egy vándorló gyűrű, egy pár sárga harisnya és térdszalag, néhány „elejtett

megjegyzés” és levél, míg Malvolio udvarmester (Szakácsi Sándor) fergeteges

komédiázása közben lassan minden kiderül, mindenki megleli párját, és boldogan él,

míg meg nem hal.

   Kis társaságunk fáradtan, de elégedetten ért haza éjfél után. Mindenkinek jó

szívvel ajánljuk mindkét élményt, március végéig még lehetőség van mindkét

kulturális eseményt megtekinteni.