Az iparszabadság viszont megszorongatta, magára hagyta az évszázadok óta dolgozó kézműveseket, kisiparosokat. Megindult a harc a törvénymódosítás érdekében. Ennek következtében 1884. évi XVII. iparostörvény egyértelműen elrendelte az ipartestületek felállítását, mely szerint „a testületeknek fő hivatása elsősorban mégis abban áll, hogy az iparosok közt a rendet és fegyelmet fenntartsák, s azonkívül a tanoncok oktatására nézve alkalmas módon és lehetőleg egyöntetűen hassanak”. A közóhajnak eleget téve az akkori vallás és közoktatási miniszter 1883-ban felhívta a városokat és községeket ipariskolák felállítására. Ezen iskolák látogatása 1884-től vált kötelezővé. Szarvas község Képviselő-testülete a felhívásra 1884. január 24-én határozatot hozott, mely szerint 1884. szeptember 1. napjára essen az ipariskola megnyitása. Megalakították az iskola első felügyelő bizottságát, létrehozták a tantestületet Mihálfy József igazgatóval az élen, aki „kifejezést ad abbeli örömének, hogy teljesedésbe ment ama közös óhajtás, hogy Szarvas városának ipariskolája legyen”. A megnyílt iskolába 1884/85. tanévben 229 tanuló iratkozott be 3 osztályba, egy előkészítő és két első osztályba. A tanítás átengedett tantermekben folyt 1898-ig, majd megkapta az akkori piactéren fekvő „Sas” vendéglőt, melyet átalakítottak iskolának. Később a világháború miatt az épületben nem volt folyamatosan tanítás, más célokra kellett használni a helyiségeket. A szarvasi ipartestület nem sokkal később, 1885. április 29-én alakult meg Praznovszky Ferenc szolgabíró mint iparhatósági biztos elnöklete alatt. Felkarolták a szarvasi tanoncképzést. (A írás teljes terjedelmében elolvasható az évkönyvben).