Ebbe a világba csöppent bele 1992-ben Böjte Csaba ferences szerzetes. Amikor Csaba testvér találkozott a kántáló, kéregető, rongyos, maszatos és éhes gyerekekkel úgy döntött a ferences kolostor ajtajáról a lakatot leveri és gyermekotthonná nyilvánítja.  A kis „árváknak” ettől kezdve 180°-os fordulatot vett az életük. Lett fedél a fejük felett és kaptak ételt, szeretetet törődést, odafigyelést, és esélyt az újrakezdésre. Esélyt arra, hogy más életet éljenek, mint amit eddig hittek.

   -„Eleinte sok bajom volt a rendőrséggel, azt kérdezték, mit keresünk mi a kolostorban, ki adott erre engedélyt, utasítottak hagyjuk el az épületet. Erre én azt feleltem, hogy adják írásba pecséttel, hogy ezeket a gyereket utcára kell tenni. Megesett rajtunk a szívük, megszoktak minket. Később ők jöttek szólni, hogy itt és itt találtak gyerekeket.”- Csaba testvér.

Magyarországon 25-30 ezer állami gondozott van, Romániában 100 ezer és számuk nem csökken, ebből 6-7 ezer magyar. Sokan vannak, akik adományokat küldenek a dévai Szent Ferenc Alapítványnak. Küldenek pénzt, ruhát, könyvet, és egyéb hasznos dolgot. Az egész Erdélyt behálózó intézményrendszer új reményt ad a rászoruló gyerekeknek. Adományokat sok helyről küldenek nemcsak Magyarországról, hanem érkezik Németországból, sőt még Kanadából is. Található intézmény: Szászvárosban, Szovátán, Zsombolyán, Nagyszalontán, Gyergyószárhegyen, Petrozsénban, Kovásznán, Tusnádfürdőn, Árkoson. Az alapítvány tulajdonába került Bethlen Gábor marosillyei szülőháza, és 30 napközi otthont működtet, a kolostor melletti tömbházakat megvásárolták.  A gyerekek nevelésében 140 munkakönyves alkalmazottjuk van, nevelők, tanítók, más munkatársak segítik Csaba testvér munkáját. A gyerekek 392-ten vannak addig, amíg Csaba testvér nem hoz új védenceket a kolostorba. Amikor ugyanis más városba, faluba megy misézni vagy ügyet intézni, mindig talál a kommunista iparosítás leáldoztával elnéptelenedett fantomblokkokból és a gyármaradványok romjai közül.

            A kolostorban szervezett élet folyik, meg van szabva, mikor van ébresztő, reggeli, és mikor van takarodó. Ébredés és étkezés között vagy előtt mindig van mise. Azonban ne gondolják, hogy ezért mindenkinek aszkézisben kell élnie. A kolostort és környékét vidám gyerekkacaj tölti meg. A gyerekek a sok törődést, amit nekik adnak, duplán adják vissza szeretetben, törődésben, odafigyelésben. Az idősebbek közül tavaly előtt 15-en érettségiztek le, ebből 14-en egyetemen vannak. Tavaly 29-en érettségiztek le és 18-an főiskolán, egyetemen folytatták tanulmányaikat –„Büszke vagyok rájuk” mondta Csaba testvér mosolyogva. A kolostorban nemcsak gyerek élnek, Erdélyben nagyon sok a kivetett kutya. A kolostorban élők mindig adnak nekik adni. Nagy kedvenc itt az évek óta itt élő Zongora nevű háromlábú kutyus, akinek idén 4 kölyökkutyusa született –„két fehér és két olyan kutya, mint én – mondja egy négy év körüli cigányfiúcska. Csaba testvér mindig azt mondja:

„Ha valahol van egy gyerek, aki azért sír, hogy vegye ölbe valaki, akkor kell, hogy legyen valahol egy nő, aki meg arra vágyik, hogy ölbe vehessen egy gyereket.”

- Nagyon sokan attól félnek, hogy az elesett emberek gyermekei is elesettek, netán bűnözők lesznek. – mondja Csaba testvér. De ez nem igaz, ezek a gyerekek nem bűnözők. Szeretetre éhesek és szeretetet adnak. De melyikünk nincs így ezzel. Amikor az ember odaérkezik, a gyerekek örömükben az ember nyakába ugranak, szeretgetik őket, de ezt nem lehet elmondani, ezt át kell élni. Aki ideérkezik, annak ugyan fel kell készülni az Erdélyt ért erőszakos iparosítás miatti szegénységre, nyomorra, de kárpótol érte a kolostorban élő gyerekek mosolya, nevetése, szeretete. Csaba testvér szavaival búcsúzom:

„Eddig olyan sokan sokat tettek értem, végre én akarok tenni másokért valamit.„

Kituljak Réka

12.A osztályos tanuló