A székelyesek vasárnapja Budapesten
2006.03.09. 11:51
A BM Székely Mihály Szakképző Iskola 35 tanulója, tanára és dolgozója kerekedett fel február 19-én, vasárnap, hogy egy délutánt és egy estét múzeum- és színházlátogatással Budapesten töltsön. Bár rendszeresen járunk Békéscsabára a Jókai Színház előadásaira, kapva kaptunk az alkalmon, hogy a pesti Magyar Színházban megnézzük Shakespeare Vízkereszt vagy amit akartok c. vígjátékát. Elhangzott egy kósza ötlet, némi szervezés követte, és az esti program egy feledhetetlen délutánnal egészült ki: a Szépművészeti Múzeumban megnéztük az Öt
évszázad spanyol remekművei c. kiállítást.
Délután 3 óra után érkeztünk a múzeum elé, s mivel előreváltott jegyünk volt,
azonnal bemehettünk. A több mint 100 festményt felvonultató tárlat ilyen formában
még sohasem volt látható, hiszen az „aranykor” szinte valamennyi festőjét bemutatja.
A tárlat alapját a Szépművészeti Múzeum spanyol gyűjteményének darabjai képzik.
Büszkék lehetünk rá, hiszen Európa egyik legnagyobb és legértékesebb ilyen
gyűjteménye, melynek első darabjait Eszterházy Miklós herceg 1818-ban vette meg,
a család folyamatosan gyarapította 1870-ig, amikor a magyar kormány megvásárolta.
Azóta közgyűjteményként látogatható, folyamatosan gyarapodott, az utóbbi
évtizedben két Castillo és egy Morales képpel. Ehhez az alaphoz csak néhány El
Greco, Velazquez, Goya, Murillo alkotást kellett kölcsönkérni, főleg a madridi
Pradóból, a bécsi Kunsthistorisches Museumból és a drezdai Zwingerből, hogy teljes
legyen a siker. Sehol nem szerepelt még együtt Velazquez és veje, Mazo egy-egy
műve Margarita Teresa infánsnőről.
A két kép tökéletesen egyforma, eltérés csak a
ruha színében van. Hosszú ideig tartották Mazo zöld ruhás képét Velazquez
alkotásának, míg a Hofburg egy elfeledett raktárában rá nem leltek a kék ruhás
infánsnő képére, s ki nem derült, kik az igazi alkotók. Valóban nagyon boldogok
voltunk, hogy sikerült végignéznünk ezeket, a remekeket, csak néha zavart a tömeg,
meg a nehéz levegő. Mivel a múzeum vasárnap 17,30-ig van nyitva, még arra is
futotta az időből, hogy mindenki végignézett egy számára tetsző korszakot,
gyűjteményt. A legtöbben közülünk az impresszionistákat ill. az egyiptomi
gyűjteményt nézték meg.
A Magyar Színházban 19-kor kezdődött az előadás, szerencsére idejében
odaértünk, mert hatalmas diáksereg igyekezett minél hamarabb bejutni. Kissé furcsa
volt, hogy nemcsak jegyszedők, hanem „rendezők” is voltak, akik többször is a
lelkére kötötték a tanároknak, hogy aztán vigyázzanak ám a gyerekekre! (Vajon
milyen közönségre számítottak?!) A színlap szerint a darabot Radnóti Miklós
fordította, Rónay György átdolgozta, és Iglódi István rendezte. Mindenki izgalommal
figyelte, hogy a hajótörést szenvedett ikerpár, Viola (Ruttkay Laura) és Sebastian
(Dancsó Dezsó) egymásra talál-e Orsino herceg (Tóth Sándor) városában, akinek
imádottja, Olívia (Gregor Bernadett) nem akarja viszonozni szerelmét. Olívia sehogy
sem tud különbséget tenni a két testvér között, így egyformán üldözi szerelmével a
férfiruhában Orsino után epekedő Violát és Sebastiant. A félreértsek sorozatát, növeli
egy vándorló gyűrű, egy pár sárga harisnya és térdszalag, néhány „elejtett
megjegyzés” és levél, míg Malvolio udvarmester (Szakácsi Sándor) fergeteges
komédiázása közben lassan minden kiderül, mindenki megleli párját, és boldogan él,
míg meg nem hal.
Kis társaságunk fáradtan, de elégedetten ért haza éjfél után. Mindenkinek jó
szívvel ajánljuk mindkét élményt, március végéig még lehetőség van mindkét
kulturális eseményt megtekinteni.
|