Először egy 8 méteres vaslétrán kellett lemásznunk, ami eléggé csúszott, így a bevezető izgalom rögtön megvolt. Az első próbatétel után, mikorra mindenki leért, megnyugodtunk, hogy a nehezén túl vagyunk. Ám a túravezető felvilágosított: vannak még nehezebb részek is. Jó hangulatban, sokszor énekelve bujkáltunk, csúsztunk, másztunk a szűk alagutakon és réseken, bár néha a sisak is alig fért át a szűk nyílásokon. Meg is említették, hogy vigyázunk rá. A barlang plafon része néhol úgy nézett ki, mintha félbevágott labdák lettek volna odaragasztva. Máshol a talaj volt „macskaköves”, mint a régi pesti utcákon. Voltak termek, ahol előadásokat lehetett tartani, és régebben tartottak is. Na és persze a „könyvtár”, ahol a kövek úgy voltak elrepedezve, mint a polcra állított könyvek. Szinte hihetetlen, hogy milyen fantasztikus formákat tud produkálni a természet! A barlang mélysége 94 méter, ahol még kisebb tavacska is található. A három órás felfedező utunk alatt mi 35 méterre jutottunk, ami egy tízemeletes ház magasságának felel meg. A sok élmény után azért mindenki fellélegzett, mikor újra megláttuk a napfényt. Csodálatos élményekkel lettünk gazdagabbak a Föld sötét mélyében. Mindenkinek csak ajánlani tudjuk, ha izgalmas, de szép és érdekes túrára vágyik. Hazafelé a buszon szinte mindenki elaludt, de legközelebb is megyünk. Gyertek Ti is! Ezúton szeretnénk megköszönni a Székely Mihály Szakképzésért Alapítványnak, hogy kirándulásunkat az utazási költség finanszírozásával támogatta.