1910 áprilisában kezdte meg saját tervezésű gépe, a Darracqul-motoros Székely-I biplán megépítését, majd a gépet maga repülte be. A magyar gépekre kiírt budapesti nemzetközi versenyen –bár gépével lezuhant- a 6,8 másodperces, 63 méter hosszú repülésével nemzeti II. díjat nyert. Ugyanezzel a géppel a későbbiekben túlszárnyalta a magyar aviatikusok minden korábbi eredményét: több kilométeres távokat repült. 1911-ben egy francia tanulmányút után Bécsújhelyen végzett gyakorlórepüléseket, majd a júniusban megrendezett versenyen a legjobb eredményt érte el 1 óra 30 perces repülésével, miközben a magassági versenyt is megnyerte 1090 méterrel. Ez év nyarán pedig Budapestre indult egy Pichof autoplán típusú géppel, a 248 km-es útja során átrepült a Margit híd és a Lánchíd felett, majd az Országháznál fordulva a Rákóczi út vonalát követve érkezik Rákosra, ahol hatalmas tömeg fogadta. Ez volt az első országos siker, amely magyar ember nevéhez fűződött. Nagy szükség volt erre. Székely érdeme, hogy a legválságosabb időben érte el kiváló eredményeit. 1911-ben meghívták egy komáromi hadgyakorlatra, ahol tábori pilótajelvényt kapott. Az Újság című lap nagyarányú gyűjtést indított megsegítésére, közadakozásból és a kereskedelmi kormányzat segítségével 50 000 korona gyűlt össze. A második Székely-gép azonban lebukott és összetört. Harmadik gépe a Székely-III A, az Újság nevet vette fel. A gépnek azonban gyenge volt a motorja és egy versenyen a krumpliföldön kötött ki, szerencsére a pilóta sérülése nélkül. A Székely-IV Parasol nevű gépet 1913-ban építette meg. Az első felszálláskor azonban a gép egyik kereke kiesett, ennek következtében a leszálláskor több kár is keletkezett. Azonban az újjáépítés után sikerült vele 610 méter magasra emelkedni. Az ötödik gép, a feleségéről elnevezett „Bübü” berepülésére 1913-ban került sor. 1914-ben Székely bevonult katonának, majd az asperni repülőiskola oktatója lett. A háború után az albertfalvai repülőgépgyárban dolgozott mérnökként. A 20-as évek végétől automobillal kezdett foglalkozni. 1929-ben jelentkezett kiskocsijával. Célja az olcsó, de használható, kényelmes és biztos közlekedési eszköz létrehozása volt. A bemutatón őszinte sikert aratott a 340 kg-os, kétszemélyes autó, amelynek legnagyobb óránkénti sebessége a 70 km volt, és 4,5 l benzint fogyasztott 100 km-en. Az autóépítésben is saját útján járt, nem rajta múlt, hogy a sorozatgyártásra sohasem került sor. 1959 április 3-án hunyt el, a Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra.